Üdvözlünk a Seth.hu-n!
Érezd jól magad!
A Seth-ülések kezdete
„Munkám részeként így vagy úgy, de gyermekkora óta edzettem, képeztem az ifjú hölgyet – és mindezt azért, hogy előkészítsem a komoly munkára, amely az üléseinkkel vette kezdetét.”
Seth (Seth könyve)
Miután Jane Roberts automatikus írással megalkotta A fizikai univerzum mint ideakonstrukció kéziratát, minden átmenet nélkül elkezdett emlékezni az álmaira. „Mintha egy második életet fedeztem volna fel” – írta. „Ráadásul a következő két hónap alatt két igen élénk jóserejő álmom volt – tudomásom szerint életemben akkor először.
Azzal, hogy felébredt a kíváncsiságunk, keveset mondok. Egy újságárusnál fölfedeztünk egy könyvet az ESP-ről [*]. A címlapon a Látnoki álmok cím virított, nyomban meg is vettük. Ebben az időben egy regénytémával küszködtem; Rob javasolt valamit, ami fokozatosan eltávolított bennünket megszokott életünktől.
Az imént vásárolt papírkötésű könyv közöttünk hevert a kisasztalon, miközben beszélgettünk.
– Három regényvázlatom van, de egyik sem tetszik igazán – mondtam.
Rob fölvette a könyvet, és tréfásan megjegyezte: – Miért nem írsz egy "csináld magad" jellegű könyvet az ESP-ről?
– Szívem, te nem tudod, mit beszélsz. Fogalmam sincs az ESP-ről. Ráadásul tényirodalom lenne. Soha életemben nem írtam mást, mint fikciót és verseket.
– Tudom – mondta Rob. – De érdekelnek az álmok, különösen az a két legutóbbi. És minek neveznéd azt az élményt a múlt hónapban? Ráadásul azok a könyvek, amiket olvastunk, mind csupa híres médiumról szólnak. Mi van az átlagemberekkel? Mi van, ha mindenkinek van ilyen képessége? – Csak bámultam rá. Most már egészen komolyan beszélt. – Nem tudnál kidolgozni néhány kísérletet, és kipróbálni magadon? Legyél te a kísérleti nyúl.”
„Így hát belevágtunk. [**] A Ouija-táblával kezdtük, mert a kísérletek közül ez látszott a legegyszerűbbnek. A házinénink őrzött a padláson egy táblát, azt kértük kölcsön. Amikor kipróbáltuk, az igazat megvallva az első néhány alkalommal mindketten eléggé zavarban voltunk. Én valahogy úgy álltam hozzá: ’No, essünk túl rajta, hogy rátérhessünk az igazán érdekes témákra, mint a telepátia vagy a tisztánlátás.’ Nem is csoda, hogy az első kísérleteink kudarcba fulladtak.
Aztán megmozdult ujjaik alatt a kis mutató, s néhány ülésen át (ahogy a Ouija-táblás próbálkozásokat nevezték) értelmesnek tűnő információkat kaptak különféle nevek, kezdőbetűk, dátumok, helyek formájában. De semmi olyasmi nem szerepelt az anyagban, ami könnyen igazolható lett volna, s egy részét ellentmondásosnak is találták. Emellett egyszer sem sikerült ismételten felvenniük a kapcsolatot ugyanazzal a „forrással”. Kezdettől fogva részletes feljegyzéseket vezettek az ülésekről, még akkor is, amikor értelmetlen betűsorokról tudtak csak beszámolni.
1963 novemberének elején több olyan ülésük volt, amikor csak értelmezhetetlen zagyvalékot betűzött ki a mutató, s meglehetősen elvesztették az érdeklődésüket. 1963. november 26-ának estéjén azért adtak még egy esélyt az ügynek, s az értelmetlen betűsorok között ekkor felbukkant néhány értelmes szó és kifejezés. Ennek hatására döntöttek úgy, hogy 1963. december 2-án ismételten próbálkoznak. S ettől az üléstől kezdve áramlani kezdett az anyag.
A mutató egy bizonyos „Frank Watts”-tól származó üzeneteket betűzött ki (a Seth megszólalban „Frank Withers” álnéven említik), aki állítása szerint Elmirában élt, és az 1940-ben években halt meg. 1963. december 8-án „Seth”-ként mutatkozott be üzenetek forrása – elkezdődtek a Seth-ülések. Jane Roberts így összegezte Seth megjelenését:
„...Este volt, a szobában kellemes meleg, az ablakon át láttuk, hogy odakint havazik. Egyszer csak a mutató olyan sebességgel kezdett mozogni, hogy követni is alig győztük.
Rob tette fel a kérdéseket, aztán vártunk, hogy leírja a válaszokat, amelyeket a mutató kibetűzött. Frank Withers a korábbi szeánszokon csak egyszerű, egy-két szavas válaszokat adott. Most hosszabbak voltak a válaszok, és a jellegük is megváltozott. A szoba légköre is valahogy megváltozott.
– Üzensz valamit? – kérdezte Rob.
A TUDAT SOKSZIRMÚ VIRÁG – felelte a mutató.
Frank Withers a legelső üzenetektől kezdve hangoztatta, hogy a reinkarnáció valóság, ezért Rob föltette a kérdést: – Mit gondolsz a korábbi reinkarnációidról?
AZOK, AMI ÉN VAGYOK, DE ÉN TÖBB LESZEK. SZÓVICC: AZ EGÉSZ A FÉSZEK [***] ÖSSZESSÉGE.
Ez volt az első eset, hogy a mutató teljes mondatokat betűzött ki. Nevettem.
– Most Jane tudatalattija beszél? – kérdezte Rob.
A TUDATALATTI: FOLYOSÓ. NEM MINDEGY, MELYIK AJTÓN LÉPSZ KERESZTÜL?
– Lehet, hogy a te tudatalattid – mondtam Robnak, de ő már mondta is a következő kérdést.
– Frank Withers, fordulhatunk hozzád a jövőben is a kérdéseinkkel?
IGEN. NEM SZERETEM, HA FRANK WITHERSNEK NEVEZNEK. AZ A SZEMÉLYISÉG MEGLEHETŐSEN SZÍNTELEN VOLT.
Összenéztünk Robbal: ez tiszta őrület. És a mutató mind gyorsabban és gyorsabban mozgott. Rob várt, aztán megkérdezte: – Mit szeretnél, hogyan nevezzünk?
ISTEN SZÁMÁRA MINDEN NÉV AZ Ő NEVE – betűzte a mutató.
Nicsak, Withers már a vallást pedzegeti! Kelletlen arcot vágtam, és úgy tettem, mintha kibámulnék az ablakon.
– De mégis szükség vagy valamilyen névre, amin megszólíthatunk – mondta Rob.
HÍVHATTOK, AHOGY AKARTOK. ÉN SETHNEK NEVEZEM MAGAM. EZ ILLIK ÖNMAGAM LÉNYEGÉHEZ, A SZEMÉLYISÉGHEZ, MELY VILÁGOSABBAN KÖZELÍTI MEG A TELJES ÉNT, AKI VAGYOK, ILLETVE PRÓBÁLOK LENNI. JOSEPH A TE TELJES ÉNED, TÖBBÉ-KEVÉSBÉ EZ A KÉPE A MÚLTBELI ÉS JÖVŐBELI SZEMÉLYISÉGEID ÖSSZEGÉNEK.
Mindezt olyan gyorsan betűzte, hogy alig tudtuk ujjainkat rajta tartani a mutatón. Önkéntelenül közelebb hajoltam. Bizsergést éreztem a tarkómon. Mi folyik itt?
– Mondanál erről többet? – kérdezte Rob. – Ha engem Josephnek nevezel, minek hívod Jane-t?
RUBURT.”
„A következő kettő eléggé hasonlított ehhez, de volt benne egy szokatlan elem: kezdtem előre megsejteni a tábla válaszait. Ez végtelenül zavart és nyugtalanított. És a következő, negyedik Seth-ülésen egyre gyorsabban és gyorsabban hallottam a fejemben a szavakat, nemcsak mondatokat, hanem egész bekezdéseket, még mielőtt a tábla kibetűzte volna.”
Az ezt követő ülésen már nemcsak hogy hallotta a fejében a szavakat: késztetést érzett arra, hogy hangosan ki is mondja őket. A késztetés sürgetővé vált, amikor a mutató éppen egy választ betűzött ki Rob egyik kérdésére.
„A mutató megállt. Úgy éreztem, mintha egy magas trambulin szélén állnék, és megpróbálnám rávenni magam, hogy leugorjam, miközben mögöttem mindenféle emberek sora várakozik türelmetlenül. Igazából a szavak lökdöstek – mintha sürgős lett volna nekik átrohanni az agyamon. Őrült érzés volt: összezsúfolódtak a fejemben, kupacokban álltak az igék és főnevek, és azzal fenyegettek, hogy mindent eltorlaszolnak, ha ki nem mondom őket. Anélkül, hogy igazán tudtam volna, hogyan és miért, kinyitottam a számat, és kieresztettem őket. Először szólaltam meg Seth szavaival; folytattam a mondatot, amelyet a tábla egy pillanattal előbb félbehagyott.”
„Seth tehát december nyolcadikán mutatkozott be. Tizenötödikén szólaltam meg először a nevében. És nemsokára, miután teljesen megszabadult a Ouija-táblától, személyisége szabadabban érvényesülhetett.”
A tizennegyedik Seth-ülésen újabb fejlemény jelentkezett: Jane „Seth-hangja” elmélyült. „Ahogy Jane-re néztem – írta Rob a jegyzeteiben –, jól ismerve természetes, nőies hangját, nem volt könnyű elhinnem, hogy ez az új hang belőle ered, ekkora hangerővel, minden erőfeszítés nélkül. Azt sem tudtam, mi lep meg jobban: az, hogy Jane-t egyáltalán nem zavarja ez a hang, vagy az, hogy ilyen mély, férfias csengése van.” Seth így kommentálta a fejleményt: „Ruburt hangja: kísérlet. Az ülések meghittsége fokozódik, ha több jön át a személyiségemből.” Mint Jane írja: bár akkor még nem jöttek rá, „a Seth-hang megjelenése tette teljessé a Seth-anyag átvételéhez szükséges pszichés struktúrát, amelyben Seth személyisége kifejeződik.”
Ha részletesebben érdekelnek a kezdetek, érdemes elolvasnod Jane Roberts Seth megszólal és/vagy ESP – Az érzékeken túli tapasztalás fejlesztése című könyveit. Nemcsak Seth bemutatkozásáról olvashatsz ezekben: szemelvényeket találsz a korai ülésekből is. A kezdeti ismerkedést követően Seth elkezdte lediktálni saját könyvét; ez magyarul Seth könyve: A lélek örök érvényessége címmel jelent meg. A művet újabbak követték. A magyar kiadásokról itt találsz listát. Az összes (nem csak magyarul megjelent) Seth-könyv listáját megtalálod itt. Ha össze szeretnéd hasonlítani Jane Roberts normál beszédhangját azzal, hogy hogyan beszél transzban, Sethként, hallgasd meg a honlapunkon található hangmintákat.
[*] ESP: érzékfeletti észlelés (a kifejezés az „extrasensory perception” rövidítése).
[**] S kísérleteik eredményeiként valóban meg is született a tervezett könyv. Magyarul is megjelent Jane Roberts: ESP – Az érzékeken túli tapasztalás fejlesztése címmel (a Kinizsi Kiadó adta ki).
[***] Szó szerint: „szívek”. Seth itt a (’szívek’ jelentésű) „hearts” szót használja a szokásosan várható „parts” (’részek’) helyett. Írásban nem igazán látszik, de szóban hasonlít egymásra a két szó (csak az első hangban különböznek egymástól).
Utolsó frissítés: 2005. 12. 20.
Utolsó frissítés: 2006. 06. 26.