Üdvözlünk a Seth.hu-n!
Érezd jól magad!
Ez valami New Age-es vallás?
„Nem új szabályok vagy regulák ideje ez, s még csak dogmák kedvelésére sem alkalmas az idő. A ti fogalmaitok szerint korábban már átestetek ezen. A maga módján mindegyikőtök megteszi majd kreatívan a maga dolgát az anyaggal... vagy a saját értelmezésével róla; és ez jó. Ez a célja. Azért adjuk nektek, hogy tetszésetek szerint használjátok. De nem lesz új szervezet, új egyház, új kultusz. Hogy mi lesz? Olyan férfiak és nők testvérisége, akik ismerik önmagukat, s akik saját valóságuk természetét kutatják, szubjektíven és objektíven egyaránt! ”
Seth az egyik ESP-órán (Sue Watkins: Beszélgetések Sethtel)
Ez valami New Age-ezotéria? Nem. Bár Seth műveiből számos New Age-es szerző merített inspirációt (olyannyira, hogy sokan egyenesen a New Age-mozgalom kiindulópontját látják a Seth-jelenségben), maguk a Seth-szövegek nem tartoznak a New Age-hez.
Vallásról sincsen szó. Minden valamirevaló Seth-olvasóra igaz, hogy távol áll Seth imádásától, sőt már attól is, hogy bármiféle kultusz tárgyává tegye; leginkább egyfajta filozófiaként kezeli a Seth műveiben feltáruló világszemléletet, és legjobb képességei szerint törekszik arra, hogy ne dogmatikusan közelítsen a Seth-anyaghoz.
Seth maga nem különösebben szerette a merev dogmákat. A tudományéit sem. „Nem választhatod le a filozófiát az életről, ugyanis gondolataid és véleményeid adnak értelmet és lendületet életednek. Néhányan úgy hiszik, hogy az élet értelmetlen, hogy nincs célja, és hogy temérdek része pusztán a véletlen ténykedése révén zuhant egybe. Tudományos dogmáról beszélek itt nyilvánvalóan, de az ilyen dogma sokkal inkább vallásos, mint tudományos, ugyanis az az elvárás is él vele kapcsolatban, hogy bizonyíték nélkül higgyenek benne, puszta hit alapján fogadják el” – mondta Az út az egészség felé című könyvének diktálásakor.
Ami pedig a vallásos dogmákat illeti, a következő kis történetet 1973 őszén mesélte Jane tanítványainak egy ESP-órán. Seth ebben az idézetben a „Seth” név egyik mitológiai vonatkozására játszik rá:
„Volt egyszer egy isten, aki nem is volt isten – aki nem isten volt, ugyanis a legendák világával van itt dolgotok.
Volt egy isten az ókori Egyiptomban, Seth volt a neve, és rossz hírben állt. Elvetette az intézményeket, s amikor csak más istenek fegyvert ragadva így szólottak: ’Mi vagyunk az igazság, tiszták vagyunk és szentek’, akkor felkelt ez a rosszhírű isten, s mennydörgő hangon szóla: ’Tökfejek vagytok!’
S a többi isten nem kedvelte őt, s amikor csak oltárt állítottak maguknak, mennydörgés közepette megjelent, de játékosan, és darabokra törte az oltárokat, majd így szólt: ’A viharok természetesek és jók, s éppúgy részei a földnek, mint a nyugodt egek. A szelek jók. A kérdések jók. A férfiak és a nők jók. Még az istenek és a démonok is jók, ha már muszáj hinnetek démonokban. De a struktúrák [*] korlátozottak!’
És így ez az isten, aki nem is volt isten, és Sethnek hívták, egyre csak szétrugdosta a struktúrákat, és maga köré gyűjtött másokat, akik szintén szétrugdosták a struktúrákat. És önmaguk voltak ők, akár férfiak voltak, akár nők. Akár jónak gondolták magukat, akár rossznak, nem számít, tél volt-e vagy nyár, sem hogy öregnek látták magukat, vagy fiatalnak – teremtők voltak. Megkérdőjelezők voltak.
S amikor csak magát dicsőítve így kiáltott egy másik személyiség: ’Én vagyok előttetek az isten, s a szavam törvény’, akkor Seth rákezdett: ’Tökfej vagy’, és megint elkezdte szétrúgni a struktúrákat.
S így ti magatok, a magatok módján, Sethek vagytok mindannyian, hiszen szétrugdossátok a struktúrákat, s ti vagytok a vallások fekete bárányai és a tudósok fekete bárányai, s az orvosok fekete bárányai, s anyátok és apátok, leány- és fiútestvéreitek fekete bárányai.
S mégis, hallgatnak az anyák és az apák, a leány- és fiútestvérek, mert nekik nincs meg a bátorságuk ahhoz, hogy ők legyenek a fekete bárányok, s meghunyászkodnak a mennydörgés hangja előtt, mely olyannyira játékos, bár ők ezt nem értik, mert a hangosságot egynek veszik az erőszakkal, s úgy gondolják, hogy a női nem passzív, a férfi meg agresszív, és hogy kényszerűen robban ki háború és erőszak az emberiség valóságából.
És így csakugyan az univerzum fekete bárányai vagytok ti mind, s mindig is az univerzum fekete bárányai voltak a sethiták!
Mármost, ahhoz, hogy sethita légy, nem kell követned ezt a Sethet. Egyszerűen az önmagadban lévő Sethet követed, s az az önmagadban lévő Seth: megkérdőjelező, felfedező és teremtő. S az önmagadban lévő Seth tudja, mikor sodródjon passzívan a széllel, ami átfú az ablakon egy nyári város fölött, s hogy mikor szegüljön ellene környezete erejének. Sethiták voltatok, mielőtt megismerkedtetek velem, s volt már egy Seth, mielőtt én Seth voltam; a szellem fennmarad a korokon át, ahogy azokat ismeritek.” [**]
Seth a fentiekkel összhangban sosem állította magáról, hogy a tiszta, bármiféle torzítástól mentes igazság forrása lenne; sőt, kifejezetten arra biztatta hallgatóságát, hogy ne fogadják el vakon kijelentéseit:
„Örülök, mert ma este mindannyian gondolkoztok, és ez a célom veletek” – mondta 1971. januárjában Jane ESP-osztálya hallgatóinak. „Az ideák nem valóságosak, amíg magatokévá nem teszitek őket. Amíg barátaitokká vagy ellenségeitekké nem válnak. Küzdjetek ellenük, vagy szeressétek őket, de mindenképpen használjátok és tapasztaljátok meg az ideákat, és ne csak az intellektusotokkal, hanem az érzéseitekkel is."
Mint a fenti idézetből is kiviláglik: amellett, hogy Seth nem vetette meg az intellektus használatát, nem is hangsúlyozta túl szerepét. Valójában „mesterséges felosztás”-nak nevezte a különbségtételt intellektus és intuíciók használatából eredő tudás között:
„A ti társadalmatok olyan mesterséges felosztást állított fel az intuíciós és az intellektuális tudás között, hogy csak az kap hitelt, ami intellektuálisan nyilvánvaló” – áll Az „ismeretlen” valóság első kötetében.
Ő a maga részéről egyiket sem tekintette előbbre valónak a másiknál. A tömeges események természete és az egyén című könyvében leszögezte:
„Nem kívánok lealacsonyító fogalmakban beszélni az intellektusról, mivel nagyon is alkalmas a céljaira, melyek létfontosságúak a valóságotokban... Nem kívánok egyetérteni azokkal sem, akik arra kérnek benneteket, hogy az ész kárára használjátok intuícióitokat és érzéseiteket.”
S ahogy a következő idézetből látható – mely A mágikus megközelítés című Seth-könyvből származik –, saját művei kapcsán is intellektus és intuíciók szintéziséről beszélt:
„Könyveink azáltal kísérelnek meg új ideákat beilleszteni a világba, amilyen az most, hogy kombinálják az intellektus erejét és az intuíciók erejét”.
[*] A „structure” szó, amit itt – és e szövegben még néhányszor – Seth használ, ’struktúra’ mellett a következő (mellék)jelentésekkel bír (többek között): "felépítés, építmény, szerkezet, szerkesztés, szervezet (társadalomé)".
[**] Seth így utalt vissza erre a mesére 1974. március 26-án (szintén az ESP-osztálynak): „Azért mondtam nektek korábban, mégpedig – ha megbocsátjátok nekem – a ti fogalmaitokat használva, hogy az univerzum fekete bárányai vagytok, mert már sem isteneket, sem ördögöket nem vádoltok életetek azon körülményeiért, melyek nem kedvetekre valók; s dicséretképpen sem hajlongtok többé istenek vagy ördögök előtt azokért a jó körülményekért, melyeket ti magatok teremtettetek. Egy olyan Minden, Ami Van-nak váltok tehát tudatos teremtőtársaivá, melynek kevés köze van azokhoz a csenevész koncepciókhoz, melyek évszázadokra a kelepcéjükbe zárták Istent, ami vallásotokat és mítoszaitokat illeti. Azok a mítoszok ugyanis kelepcébe zártak benneteket is, akik hittetek bennük.”
Mint Sue Watkins (volt ESP-osztálytag) megjegyzi Beszélgetések Sethtel című művében, „Seth mindazonáltal bármiféle fekete bárány-kultusznak elejét vette később azzal a megjegyzéssel, hogy ’hasonlatom célja, hogy jó szolgálatot tegyen nektek… de hát a bárány, az bárány. Nem azt állítom itt, hogy bármi probléma lenne egy jó báránnyal, legyen fekete vagy fehér, narancssárga vagy lila… kitűnő bárány a követő bárány. Tökéletes bárány – azzá válik, ami kizárólag egy bárány lehet. Tudja, mit kövessen. Van érzéke saját integritásáról. Nem követ például szamarakat. [De] vegyétek észre, hogy sok szinten beszélek. Ugyanis a szamár sem próbál meg bárányt követni!’”
Utolsó frissítés: 2005. 21. 20.